MAJLÁTH Gusztáv Károly,
Mailáth, székhelyi, 1885-től gróf.
(Bakóca, Baranya vm, 1864. szept. 24. – Bp., 1940.márc.18.): megyéspüspök.

Majláth György főtárnokmester, udvari kancellár, országbíró fia. A strassburgi egyetem joghallgatója volt, amikor álmában látta atyjának, az utolsó országbírónak a meggyilkolását. Ennek hatására lett pap az esztergomi egyházmegyében. A Pázmáneumban tanult,
1887. X. 6.: pappá szentelik, majd az esztergomi szeminárium prefektusa.
1894: Komáromban adminisztrátor.
Új iskolát építtet, megalapította a katolikus legényegyletet. Mint elődjét, Molnár János plébánost, Majláth Gusztáv Károlyt is perbe fogták elkeresztelés miatt.

Tagja volt a Regnum Marianumnak is.

–1897. I. 28.: martyropolisi címen, utódlási joggal Lönhart Ferenc erdélyi megyéspüspök segédpüspöke Budán, a Mátyás templomban

V. 1.: püspökké szenteli.

VI. 28.: Erdélyi megyéspüspök. –

Gyenge, beteges testalkata ellenére igen aktív pap lett. Első pásztorlevelében kiemelte elődje nagyságát és élettapasztalatát, melyet őszintén csodált. Őt ugyanis a zárt családi nevelés nem tette eléggé edzetté és óvatossá: könnyen lelkesedett, mindenkiben megbízott, senkiről rosszat nem tudott föltételezni, mindenütt a jót igyekezett meglátni.
E „könnyelműségre hajló” családi örökségét azonban felülmúlta életszentsége, karizmatikus személyisége és egészséges optimizmusa. Távol állt a politikától, érdeklődését, lelkét teljesen lekötötte a természetfölötti élet. Ez indította a látszólag politikai jellegű feladatok meglátására is. Erdélybe ugyanis nagy lelki közöny idején érkezett. Az értelmiség tömegesen hódolt a szabadelvűségnek, a vezető körökben is aktív szabadkőművesek egyházellenes hangulatot teremtettek. A liberális lapok már kinevezésekor meghurcolták, zöld püspöknek mondták, mert nem a szabadkőművesek segítségével lett főpásztor (Jósoka Sámuel, a Státus világi elnöke figyelmeztette is a fiatal püspököt, hogy a támadások elkerülése végett beszédeiben lehetőleg ne használja a liberalizmus szót). A támadások nem csökkentették lendületét.

– Sokat próbált tenni a szegénység ellen. A falvak népe, főleg a katolikus székelyek nagy nyomorban voltak: a takarékpénztárak kamatai, az ipar hiánya, a gazdasági tudatlanság, az üzérkedők spekulációi, a közbirtokok fölszámolása, az arányosítási és tagosítási törvények vándorbotot adtak kezükbe. A közbirtokosság ősi intézményének fölszámolása nem más, „mint a liberális rendszer irtó fejszéje, mely a szegénység szegényebb része életfájának gyökerére sújt”. A székely nép érdekében Majláth püspök sürgette a keresztényszociális egyesületek megalakítását, főleg Csík vm-ben. Papjaitól elvárta, hogy támogassák a gazdasági egyesületeket. Körleveleiben, beszédeiben rámutatott a problémák gyökerére.

Legfőbb területe az ifjúság nevelése volt. Hatalmas összeget adott egyeseknek tanulmányi segély formájában és iskolák, plébániák, ifjúsági lapok támogatására. Bennük látta a változás lehetőségét. Főleg a középiskolákat vette gondjaiba, melyekben a jövő vezető rétege nevelkedett. Magán és papi jövedelméből igen sokat áldozott az iskolákra. Az egyszerű épületeket palotákká bővíttette, a kezdetleges berendezést értékes fölszereléssel cserélte ki, s mindent megtett, hogy a tanítás és a nevelés színvonalát a dédelgetett állami iskolák színvonalára, sőt afölé emelje. Legfőképp arra volt gondja, hogy iskoláiban a római katolikus jelleget öntudatos erkölcsi nevelés, mélyebb lelkiségre törekvés igazolja. Személyesen látogatta a diákokat, gyóntatta őket, a tanárokat biztatta, hogy mindent tegyenek meg tanítványaik neveléséért, óvják meg őket a külső káros behatásoktól.

– Első pásztorlevelében lelkigyakorlatra hívta papjait, melyet maga vezetett Gyulafehérvárott, s melyen a papi feladatok végzését szorgalmazta. Lelkigyakorlatokat rendszeresített Gyulafehérvárt és Csíksomlyón papok és tanítók részére, hogy azokhoz a nagy kiterjedésű egyházmegyéből mindenki könnyen hozzáférhessen.

– Körleveleiben azonnal ismertette a pápák rendelkezéseit. XIII. Leo (ur. 1878-1903.) pápasága 25. évfordulóján ünnepségeket szerveztetett a római katolikus iskolákban. (Szt)X. Pius pápa (úr. 1903-1914.) rendelkezéseit a szent zenéről, a gyermekek elsőáldozásáról és a gyakori áldozásról, a modernizmusról, a hitoktatásról gyorsan átültette a köztudatba.

– A Fogarasy-féle alap rendeltetése a 3 karú egyetem épületének fölépítése és az egyetem működéséhez szükséges kiadások lettek volna. Az összeg azonban 33 évi kamatozás után sem látszott erre elegendőnek A tőke és kamat fölött a végrendelet értelmében a mindenkori erdélyi püspöknek volt joga dönteni.

– 12 tagú bizottságot jelölt ki az alapítvány ügyében és 1903: a státusgyűlésen tárgyaltatta a kérdést. Már ekkor tekintélyes személyek javasolták, hogy a meglévő 2 millió koronából csak a teológiai kar részére építsenek egy akadémiai épületet és egy konviktust, mert az alapító szándék így nem szenvedne csorbát. A teológia részére sürgős az épület, mert a papnevelő hasznavehetetlen. A korszerű papneveldei intézet új épületének fölépítése azonban elmaradt, pedig az egyházmegyei papság is támogatta, hogy a gyulafehérvári egyetem gondolatáról mondjanak le, mert a kolozsvári elégséges az erdélyi tudományos igények kielégítésére.

– 1913: egyházmegyei zsinatot tartott, 153 résztvevővel. Az egyházmegye hitközségeit többször, a városi plébániákat szinte minden évben fölkereste.

–1919. I.: mozgási szabadságát korlátozták. IX. 26-X. 4.: megtiltották (a káptalan tagjainak is), hogy lakását elhagyja, ott (akár hivatalos ügyben is) látogatókat fogadjon, s az 1919. őszi státusgyűlést megtartsa. 1925: a kisebbségi egyezmény állandó megsértése miatt a protestáns egyház képviselőivel panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez. Az 1927-ben: kötött rum. (rumén/román) konkordátum szerint a bukaresti érsek joghatósága alatt, 1930: gyulafehérvári elnevezéssel újjáalapított püspökség megyéspüspöke. A rum. hatóságokkal állandó harcban állt az Erdélyi Római Katolikus Státus jogaiért (melynek állandó egyházi elnöke volt) és a magyar iskolákért. 1936: egészségi okok miatt visszavonult a püspökségtől, 1935. XI.-től haláláig Budapesten, a Vöröskereszt Szanatóriumban kezelték. 1936: utódlási joggal segédpüspökül kapta Vorbacher Adolfot. 1938. IV.: betegsége miatt lemondott a püspökségről, XI. Pius szoteropoliszi c.érsekké nevezte ki.

– A magyar nyelvű liturgia szorgalmazója volt. Kiadatta a papság számára az Erdélyi Preorátort, a híveknek az Erdélyi Imádságos Könyvet.

Vagyonát az erdélyi magyar katolikus nevelésre áldozta.

MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON VIII. kötet
Szent István Társulat, Budapest, 2003. (1008 old.)

További irodalom Majláth püspökről:
1. Ádám Éva: Hogyan nevelték szülei Majláth püspököt. Szeged.
2. Biró Vencel: Székhelyi gróf Majláth Gusztáv Károly. Kolozsvár. 1940.
3. Boga Alajos: Emlékezés Mailáth püspökre. Kolozsvár. 1941.
4. Erőss Alfréd: Majláth püspök lelki arca. Arad. 1940.
5. Karácsonyi János: Gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök származása. Kolozsvár. 1925.
6. Vajk Éva: Majláth ornátus. Budapest. 2002.

Súgó Még nincs hozzászólás.